Észre vettétek-e, kedves olvasók, hogy már elmúltak azok az idők, dátumok, amiket a jövendölések megírtak?

Az apokalipszis négy lovasa, illetve az elragadtatás, más források szerint egy, az emberiséget kipusztító meteor eljövetele, valahogy elmaradt. Még mindig itt vagyunk és hallatlanul jól érezzük magunkat. Lehet, hogy csak elodáztuk?

Szerintem egyáltalán nem. Az én elméletem szerint a modernitással érkezett egyfajta sötét erő, mely lassan, nagyon lassan felemészti az emberiséget.

Azért írok ilyen misztikusan, mert ez egy megfoghatatlan dolog. Ez az, ami tettekre készteti a belső démont, az egyénben. Ez az a destruktív kedélyállapot, ami a hatalomra éhessé, az elnyomásra hajlamossá tesz bennünket. Ami megengedi azt a luxust, hogy felelőtlen döntéseket hozzunk, akár mások, akár magunk kárára; akár a tudatlanságunkkal, hogy elengedjük a kormányt és sodródjunk az árral.

Ezt a gonoszt nem láthatjuk.

Már nem lehetünk biztosak abban, hogy ki éppen a gonosz, egy vita során. A filmekben persze igen, jobb esetben árnyalják a jó és rossz oldalt, de a valóságban az igazság egy teljesen szubjektív döntés. Nincs objektív igazság a valóság dimenziójában.

A tudományok folyamatosan kutatják ugyan az igazságot, de valójában, csak egyre pontosabbnak tűnő modelleket mutatnak be, melyek az igazsághoz vezetnek.

Úgy áll a tudomány az igazsághoz, mint a leghidegebb hőmérséklet, az abszolút nullához. Nem érheti el.

Ha azt mondod, hogy "az az igazság..." és elmondod az igazat, akkor az a te igazságod és csakis a tiéd. Természetesen lehetnek veled egyetértők. Nem azt állítom, hogy nincs igazság, csupán azt, hogy nincs abszolút objektív igazság.

Páros mellékhatások.

Minden elhangzott igazság valamennyire árnyalt és szubjektív. Ennek értelmében nincs is abszolút ellentéte. Legfeljebb a hamis. A valótlan. De az nem lehet megfejtés, hogy a másik ember igaza, a vitában érvelő ellenfeled, valótlan lenne. Az(ok) az ő igazsága(i), melye(ke)t próbára tehetünk a valóságban. És lehet, hogy az ő szubjektív valóságában meg is állja a helyét. Érdemes megvizsgálni az álláspontját.

Szerintem, ha már van véleménye, van egy meglátása, egy igazsága, akkor megérdemelheti azt a figyelmet, melyet a megértésére szánunk és nem skatulyázhatjuk be, egy ilyen ideológiai kosárba.

Sok ilyen létezik és általában egy ellentét pár mentén alakulnak ki ezek a kosárkák. Hajlamosak vagyunk előre elkönyvelni, a többi álláspontját az illetőnek. Egyetlen véleménye nyomán kialakítjuk, a teljes világképét a másik egyénnek, meg se hallgatva a további mondanivalóját.

Persze lehet, hogy nagyon is bele illik ebbe az ideológiai kosárba, hiszen ezek nagyjából statisztikai alapon alakultak ki, de mégis, mennyivel kényelmesebb benne lenni egy halmazban, 5-10 vagy akár 24 helyes válasszal a zsebünkben, mint elgondolkodni külön külön, és véleményt formálni, az egyes kérdésekben.

Ebből fakad az, hogy aki fegyvertartás párti, az csak abortuszpárti lehet. Aki elítéli vagy megveti a női kvóta fogalmát, az egyenesen nőgyűlölő és a feministák célpontjává válik, pedig nem is a feministák találták ki, a kvótát. Aki szereti a reggae zenét vagy a raszta stílust, az füvet is szív. Még sok ilyen van, de szerintem egyáltalán nem következik az egyik álláspont a másikból. Mondásunk is van rá: "aki hazudik, az lop is;" de talán még jobb az, "aki át mond, mondjon bét is!"

A világnak már vége?

Feltevésem szerint, az eltömegesedéssel, a lélekvesztéssel köthető össze az emberiség vége.

Ezen a ponton fontos tisztáznunk azt, mi a világvége. Az univerzum eltűnése, elég valószínűtlen, pedig helyesen erre vonatkozna a szó.

Világ az, amelyben élünk. Tehát a Föld. Az emberiség egyetlen élőhelye. De van-e értelme a bolygónk végét latolgatni, ha nem marad ember, aki lássa vagy átélje?

Teljesen mindegy, hogy a bolygónknak vége lesz-e, ha már nincs rajta ember. Tehát a világvége az emberiség pusztulásával, vagy a ma ismert emberi faj elvesztésével azonosítható.

A folyamat számomra tisztán látható, eme blog csupán arra szolgál, hogy összegyűjtsem és megosszam a meglátásaimat.

Világnak még nincs vége

Fontos észrevennünk, hogy több mint 100-, de van aki szerint, már több száz éve elindult a pusztulás. Ám még megfordítható.

Persze az is lehetséges, hogy már elkerülhetetlen ez a bukás. A kérdés már csak az, hogy megmarad-e a világ, ha elbukik a jelenlegi civilizáció, - ahogy anno Róma tette, - és fel tud-e emelkedni egy új civilizáció, a régi romjain.