Oswald Spengler immár több mint száz évvel ezelőtt megírta A nyugat alkonyát, melyben temérdek bizonyítékot hozott arra, hogy a modern társadalmunk megkezdte haláltáncát.
Meglátásával nem volt egyedül, s mit sem változott annak realitása. Bár tény, hogy maga az író sem gondolta, hogy ilyen hosszúra nyúlhat ez a végjáték.
1918-ban, mikor a két kötetes könyv megjelent, sokan úgy vélték, hogy az I. Világháború gyötrelmei, voltak hatással az íróra, amiben lehet némi igazság, de ettől még nem vehetjük figyelmen kívűl, nagyfokú tárgyilagosságát, és elképesztő mennyiségű információját, az emberiség korábbi birodalmairól.
Úgy tartják a német származású íróról, hogy csupán a vesztesek koncepcióját adja elő, de ez egyáltalán nem igaz. A filozófus egyfajta modellt készít, a világtörténelem törvényeiről, és kultúrákon átivelő struktúrájáról.
Ám most picit távolodjunk el a könyvtől, mindenki elolvashatja otthon vagy utazás közben, és levonhatja a maga következtetéseit.
Világbirodalom
Írnék inkább az egy pólusú világunkról. Szerintem azzal mindenki egyetért, hogy van egy központ, ami egyértelműen a világgazdaság központja is, hiszen a pénz (vagy inkább az adósság) az, ami meghatározza életünk mindennapjait.
Ma ez a hely, New York City. Azon belül a Wall Street, illetve egész Manhattan. Ez a legsűrűbben lakott városrész a bolygónkon, és talán itt zajlik a legnagyobb képmutatás is.
Irreálisan magas bérleti díjak, zsúfolt metró kocsik, és vakító, épület méretű fényreklámok jellemzik.
A világ legbefolyásosabb cégeinek igazgatói tevékenykednek itt. Százezernyi jogász és közgazdász, brókerekkel karöltve, játszadoznak a világ összes pénzével.
Ez nem valami fikció. Valóban hatással van az egész glóbuszra az, ami New York belvárosában történik. Akárcsak a Római Birodalom idejében, Rómában.
Isten láthatatlan keze, időnként jól földhöz vágja, a világot.
Gazdasági rendszerünkben szószerint minden eladó, így gyakorlatilag mérlegre tehető. Ennek köszönhető, hogy már nem kell háborút vívni az egyes országoknak, elég csupán egy gazdasági megállapodás, amiben mindkét fél jól jár. E jelenség eredménye, hogy világunk nagyhatalmai egyfajta halálos ölelésben, egymástól függenek, mert pénzügyi szerződések ezrei láncolják össze, az államokat.
Ha egyik bukik, magával rántja a másikat is.
És ez, hatványozottan igaz, a Wall Street bróker cégeire is. Egyszerűen nem engedheti meg, az Egyesült Államok, hogy bebukjon egy ekkora cég, mivel az magával rántja az egész keleti partot is. Ezert rendszerint az adófizetők pénzéből kártalanítja, a tőzsde "veszteseit" az állam. Ez történt 2008/2009-ben is.
Anyagi világ
Az emberek eltávolodtak istenüktől. A vallás már nem egy annyira meghatározó, befolyásoló tényező. Lassacskán csupán egy mém marad. Mindennapjaink teljesen elanyagiasodtak. Mondhatnám úgy is, lelketlenné váltak a hétköznapok.
Talán azért készül mostanában annyi sikeres szuperhős film, mert az emberek szomjazzák a legendák visszatérését.
Az emberiséget mindig a hite mozdította előre. A hit abban, hogy holnap is lesz nap, holnap is lesz miért élni. A hit abban, hogy közelebb kerülhetünk Istenhez, és hogy várnak ránk szeretteink a túlvilágon.
Azzal, hogy a világból kigyomláltuk az Istent, ráléptünk a kárhozat útjára. És itt nem csak a keresztényekre gondolok. A világ összes vallása válságba van. Talán az iszlámot leszámítva, ahol a hit annyira a mindennapok része, hogy komoly kihívója a nyugati világnak. Bár hozzáteszem, ők sem tagadják, eme korszak végét.
Csak a nyugattal ellentétben azt mondják, legyen is vége. Kár elhúzni. Minek kiszenvedni? Minek még ez a ~200 év vergődés? Az apokalipszis itt van, úgyhogy húzzuk is le a rolót!
Minden civilizációs korszaknak van, egy az időben meghatározható hosszúsága, terjedelme. A miénk letelt.
Erre egyértelmű jelek vannak. A szellemiség leszállítása az anyagi világba, az egyik. A múltba való kapaszkodás, a regresszió, illetve a folyamatos nosztalgiázás élménye is ilyen. Már nem vagyunk kiváncsiak a jelenre, nem tervezzük a jövőt. A mának élünk. Minden befektetésünk a legnagyobb azonnali nyereségre van optimalizálva. A pillanatnyi feltűnés, és szinte azonnali eltűnés is, nagyon tipikus.
A szórakoztató ipar sztárgyára is, látszólag pánikszerűen keresi azt a szupersztárt, akit követhet a nép. Csakhogy ez egy hazugság. A legjobb sztorit keresi, amely a legnagyobb nézettséget generálja, az adott időben, és ehhez, egyre több kérészéletű sztárocskát állít elő.
A technológia majd megoldja
Brit tudósok kimutatták: az emberek többsége hisz, a technológia fejlődésében, és a szingularitásban.
Ez nagyon szép, csakhogy egy világkorszak lezárását nem tudjuk elkerülni. Odázhatjuk még egy darabig, de előbb utóbb az összes ajtó, és ablak becsukódik.
Az univerzum felfedezése, illetve mikor az ember kilépett a világűrbe, az egy határozott beintés volt, a teremtő részéről. Úgy szól a legenda, hogy az embert, mindigis hajtotta a kíváncsisága: át a folyón, át a völgyön, át a hegyen, majd az óceánon is. Valóban, meg is léptük, ezeket a mérföldköveket. Csakhogy az űr egészen más dolog. Az egy az élővilágon kívül eső tér. Odakint nem vár semmi, ráadásul amit látunk, az sem valóság, csupán a múlt leképeződése.
Sötétség. Az az egyetlen uralkodó jelenség odakint, a hideg mellett. Az ember nem tud fény nélkül élni. Vannak persze lámpáink és számtalan csillag világítja be az univerzumot, de a távolságok akkorák, hogy már nem jut el odáig a fény. Nem beszélve, égitestek sokaságáról, melyek egyidőben takarják ki innen-onnan, a fényforrást.
Mivel olyan irdatlan távolságokról beszélünk, melyben a fény is évekig csak jön, mire a szemünk észlelni tudja azt, könnyen lehet, hogy már rég kihunyt annak forrása.
A fény terjedésénél semmi sem lehet gyorsabb.
Ez az abszolút sebesség, mivel a valóságunk terjedését mutatja meg. Minden elméletünkben csupán a fény sebességét megközelítő mozgást tudunk leírni. Bár a kvantumfizikában, az atomok képesek megkérdőjelezni, még ezt az alapvetésünket is.
Sokan úgy érvelnek, a kvantumfizikából levezetve, mégiscsak lehetünk gyorsabbak. Micsoda? Ha az atomok tudják, akkor az emberek is?
Szerintem az egy más dimenzió, vagyis a valóság egy másik síkja, ahol az ember még csak szemlélő sem lehet, mert azt már tudjuk, az atomok viselkedése megváltozik, ha figyelik őket.
Olyan érveket hallok, olvasok, hogy majd egy féreglyukkal (vagy hova tovább, egy generált féreglyukkal) legyőzhetjük, ezeket az irgalmatlan távolságokat.
Mi van? Féreglyukak? Meghajlítjuk a teret?
Arról van szó, hogy a tudomány, egy jelentős része az a fikció, amit neves tudósok elméletei alapján dolgoztunk ki.
Tény: vannak emberek (csillagászok), akik láttak már magukba omló csillagokat. Persze valójában nem látták, csupán a fehér törpe eltűnését észlelték, és azt a brutális gravitációs mezőt, melyet maga után hagyott. Ezt nevezzük fekete lyuknak.
Az anyag nem vész el, csak átalakul
Aztán jött a fikció, a kémia órákon első megtanult törvény alapján, hogy bizony, valahova kerülnie kell, annak a sok mindennek, ami beleesik, ebbe a sötét lefolyóba.
És lám, megszületett az elmélet: miszerint, képződhetnek olyan fekete lyukak, amik nem bezúzzák a körülöttük keringő égitesteket, hanem átlökik, az univerzum egy távoli pontjára. Ahol a féregjárat másik vége van. Mint egy alagút.
További elmélet az is, hogy majd képesek leszünk egy ilyen portál készítésére is, amint megértjük, hogy mi is zajlik az összeomló csillagban. Már csak be kell juttatnunk oda egy szondát, anélkül, hogy porrá zúzódna, a brutális gravitációs mezőben.
Vagy össze kell gyűjtenünk annyi, a fizika törvényeinket meghaladó atomot, a kvantum világból, hogy azok segítségével teleportálhassunk, vagy megépíthessük, a fantom meghajtót.
Látjátok, ennyire keveset tudunk a világegyetemről.
Mindeközben elpusztítjuk a bolygót
A bolygót... mármint a Földet? Na persze.
Kicsit erős ez a mondás. Egy fajt nem tudunk célzottan kipusztítani, pedig mondjuk a szúnyogokat szívesen kiírtanánk, lelkesen mérgezzük is őket, évről évre. Helyettük akaratlanul tesszük tönkre ezernyi faj élőhelyét.
Az ember soha sem lesz képes elpusztítani ezt a bolygót, legfeljebb lakhatatlanná teszi, az emberek számára. Magával rántva jó pár fajt. A 46 milliárd éves Földnek nincs aggódni valója. Az emberiség tevékenysége, csupán az elmúlt pár ezer évben lett ilyen jelentős. Legalábbis számunkra. A bolygónak legfeljebb olyan, mintha lenne egy rossz napja. Nem fogjuk tudni letéríteni a pályájáról, de ha sikerülne is, akkor sem valószínű, hogy maradandó kárt okoznának, az égitestben.
A Föld, csupán egy színház, mely a színpadot adja, az emberiség című előadásához. Ha közben leromboljuk a színpadot, az is csak az előadásunk része lesz, de a színház megy tovább.
Új korszak hajnala
Talán olyan 150 év kell még biztosan, hogy ez a civilizáció végleg elbukjon. Tévedés ne essék, már rajta vagyunk az úton elég régóta. Ha úgy nézzük, nincs is mit elkerülni, hiszen ami megszületett és élt, annak el is kell múlnia.
A következő világkorszak talán a vízöntő jegyében születik. Pontos adatot nem találtam arra vonatkozóan, hogy mikor is lesz ez, mivel nincs egyetértés a dátumban. A többség szerint 2160, de több száz évvel később is lehetséges. Vannak, akik szerint már benne vagyunk, de ha megnézzük a korábbi birodalmaink felemelkedését és bukását, jól látszik, hogy még nem telt el annyi idő. Feltéve már, ha van összefüggés.
Annyi bizonyos, hogy a halak korszak már a végét járja, mint ahogy az is, hogy nagyjából Krisztus születése előtt lehetett az átállás.
A következő korszakban, ha az emberiség addig ki nem pusztítja magát, egy sokkal élet központúbb világ jöhet el. Elképzelhetetlenül fejlett társadalom lesz. Mint szellemileg, úgy technológiailag is. Mondjuk mint a 20. század, Rómához képest.
Új birodalmak felemelkedése
Egyiptom végső bukását Mózes eljövetele megpecsételte, amikor felemelte a zsidókat. Ők lettek a kiválasztott nép, akiket többé nem lehet elnyomni.
A Római Birodalom hanyatlása is összefügg egy messiással. Jézus eljövetele az embert emelte ki, a természetből. Az önzetlenséget és a mindenkinek járó szeretet gondolatát, húztuk alá a modern világban, mikor lefektettük az alapvető emberi jogokat.
A következő messiás mégjobban kiterjeszti az elfogadás, és egyenlőség fogalmait, mikor megalapozza vallását. Jó eséllyel az életről fog szólni a Legújabb Szövetség.
Talán nem annyira merész kijelentés az, hogy az új Isten, az élet minden formáját egyenrangúnak fogja tekinteni.
A huszonharmadik óra 57. perce
Az USA és Szovjetunió között zajló Hidegháborúban híresült el igazán, az a toronyóra nagyságú makett, amit 1947-ben állítottak be a tudósok. Ez a Végítélet Óráját, mely a világ végét jelenti, illteve az emberiség pusztulását, amikor éjfélt üt. Évtizedek óta csupán pár percünk van hátra.
Noha vége lett a Hidegháborúnak, és egy újabb szintre emelkedett a szabadság fogalma, az óra nem tűnt el. Természettudósok pöckölgetik a mutatókat, mert arra számítanak, az omlik össze a leghamarabb.
Lehet, hogy igazuk van. Ám az is lehet, hogy egy egészen más fronton éri halálos találat az emberiséget. Mondjuk szellemi síkon. Neoprimitivizmus formájában. Talán egyszerre minden a nyakunkba zúdul.
Valójában fogalmunk sincs. És az ember ettől szorong a legjobban. Amikor nincsenek válaszok, csak spekulációk.
Fogalmunk sincs mennyi idő lehet hátra, civilizációnk lenyugvásának. Azzal a zseniális húzással, hogy a 20. század folyamán, az egész glóbuszra kiterjedt a gazdasági válság, beláthatatlan időre szét lett nyújtva, ez a haláltusa.
A Római Birodalom bukását követően egy nagyon sötét középkorba csöppent az emberiség. Ez az a 800 év, amiről alig tudunk valamit. Később, a királyok korában, minden újítástól rettegett az ember. Minden uralkodó csak a bukását látta, a technikai fejlődésben, vagy a szabadság bármilyen megfogalmazódásában.
Nem tudhatjuk, mennyi ideje van hátra a cégeknek, az utolsó morzsákig kifosztani a világot, de megteszik, ha tehetik, amíg oda nem vesznek. Ám még nagyobb rejtély az, hogy mennyire lesz mély az a szellemi kút, aminek sötétségében az ember várja majd, az újbóli felemelkedést.
