Vendetta, revans, riposzt. Mind a visszavágás szinonimái. A bosszú leképeződései. Manapság különösen nagy jelentősége van a bosszúnak. Lassan teljesen eltűnik a világból, a megbocsájtás fogalma.
Az idők kezdete óta velünk van, ez a konfliktus rendező elv. Csak éppen az a gond vele, hogy nem rendez semmit.
Szemet szemért
Az Ószövetség egyik főszabálya, ha sérelem ér, ugyanakkora arányú sértéssel válaszolj. Évezredek teltek el azóta, mégis, a bosszúálló Isten parancsolata, beleégett a tudatunkba. Fikarcnyit sem változott, a felvilágosult emberek hozzáállása a témához. Olyan, mintha az Újszövetségben megfogalmazott szeretet és megbocsájtás, csupán egy mellékvágány lett volna.
 |
|
John Wick (2014) |
Ösztönös reakció?
Az állatvilágban is komoly csoport rendezői szerepe van, a bosszúnak. A falkában, amelyik tag nem akar együttműködni, büntetésre számíthat, ami akár az élete végét is, jelentheti.
A büntető stratégiák náluk a dominancia, a státuszkapcsolat megteremtésére és fenntartására, az ingyenélők és csalók elrettentésére, valamint az utódok vagy a leendő szexuális partnerek fegyelmezésére szolgálnak. Tehát a büntetés, teljesen természetes, szociális kapcsolat koordináló eszköz az állatvilágban.
(És az embervilágban is)
Már csak az a kérdés, hogy ha ez ennyire természetes, akkor miért kell ujjongva terjeszteni? Nem olyan ez egy kicsit, mintha vissza gravitálnánk az ókorba? Miért nem tudott az emberiség egy új szintre lépni,és hátrahagyni ezt a barbár viselkedést?
Úgy látszik, a megbocsájtás és a szeretet nem volt elég erős érv. Jézus nem volt elég jó mém.
Gengszterek
A világ összes banditája, gazembere, és gonosztevője ismeri az eljárást, és különböző módszereket dolgoznak ki, az ószövetségi törvény betartására. A maffiózók bérgyilkost fogadnak, és golyó vagy pokolgép általi kivégzés jár, a család elárulásáért. Az afrikai gerillaharcosok levágják a tolvajok és árulók végtagjait. Ázsiában gyakran azonnali halál, számtalan módszerrel. Dél-Amerikában mostanában, a Los Zetas banda hozta el a földi poklot. Különösen vérengző, ember csonkítástól, és az élve nyúzástól sem riadnak vissza. Honnan ez a mélységesen sötét morál?
 |
|
John Wick 2. felvonás (2017) |
Tudom, hogy ezek a felsoroltak bűnszervezetek, és azok módszerei, de ne felejtsük, hogy minden nyugati országban, ugyanúgy jelen van, a tradicionális bosszú.
Hollywoodi szuperprodukciók
Manapság a filmek, könyvek, és a sorozatok is, egyre sűrűbben élnek, eme lehetőséggel. Évente több ezer alkotás szól, a bosszú kiforrásáról és hidegen tálalásáról. Szépen felépítik, és meg is magyarázzák a nézőnek/olvasónak, hogy ez így helyes. Általában a főszereplő, egy morálisan megkérdőjelezhetetlen figura, akit nagy sérelem ér, és ezért muszáj a tettes után erednie. Gyakran a törvény hiányosságait pótolják, ezek az önbíráskodó tettek, csakhogy még magasabb szintre emelkedjék, a hős mítosza.
 |
 |
 |
 |
Nem lehet véletlen, hogy a Marvel legsikeresebb filmjei, a Bosszúállók tagjairól szóló, szuperhősök történetei. Ugyanez igaz, a nagy konkurensre, a DC képregényfilmekre is. Mai napig a legismertebb hősük, a Sötétlovag, alias Batman. Aki éjszaka, a sötét sikátorokban veri péppé, azokat a gonosztevőket, akiket a rendfenntartó erők, még nem tudtak begyűjteni. Valamint elég sikeresnek mondható, a 3 évadot megélt Daredevil (a fenegyerek) című sorozatuk, mely egy katolikus, vak, bőr ruhás, verekedős bosszúálló srácról szól, aki nappal ügyvéd, éjszaka meg gengszter verő jótevő.
Sok filmben nem annyira egyértelmű, hogy a kicsinyes bosszú, mennyire volt jogos, meg egyáltalán bűnnek minősül-e, az azt kiváltó tett ellenében.
 |
 |
 |
 |
Bűnüldöző szervek
Sajnos a pénz és a korrupció, minden társadalom rendező rendszer, és rendfenntartó szerv befolyásoló tényezője. A bíróktól, az ügyészeken át az ügyvédek, és a rendőrtisztek is, pénzből élnek, és a modernitás velejárója, hogy van az a pénz, mely többet ér az erkölcsnél. A jogszabályok egyébként sem a közerkölcsből vannak levezetve. Sokkal inkább a materiális világból, reflektálva a közmorálra. Ám a jogszabályok, csupán egyfajta útmutatóként szolgálnak a jogászoknak, és szinte mindegyik megkerülhető. Mindez előidézője az önbíráskodó bosszúálló egyénnek.
Más irányból megközelítve, a bűnüldözés soha sem szólhat a bosszúról. A büntetés kifejezése is túlkapás, hiszen a törvény nem kimondottan büntetni hivatott az egyént, hanem rábírni a bűn elismerésére, és annak jóvátételére.
 |
 |
 |
 |
A vezeklés a bűneink miatt, értünk és a társadalomért van, nem azért, hogy valamiféle kiengesztelés történjék az irányába, aki elszenvedte a bűnös bűntettét.
Ennél fogva, ha egy állam halálbüntetést alkalmaz egy elkövetőn, hogy azzal törlessze a társadalom felé az adósságát, az egy teljesen hibás egyenlet. Hiszen az egyén halálával ugyan mit törlesztene? Ha elvett mondjuk 3 életet, akkor az ő halálában hol a jóvátétel?
És mégis, miféle morális döntés előzhette meg ezt a fajta büntetést? Miért akar az az állam, az Isten munkájába részt venni? Semmi köze hozzá!
Karma
Sokan úgy vélekednek, akik hisznek a karmában, hogy a bűnös így is úgy is, elnyeri majd méltó büntetését. Csak nincs időnk kivárni, úgyhogy kicsit segíteni kellene, a bűnelkövetőnek. Sokan inkább maguk kezébe veszik, az univerzum dolgát, mert biztosak benne, hogy előbb vagy utóbb sor kerülne, erre a tranzakcióra. Csak sajnos nincs így. Vagy legalábbis nem itt a Földön. És a bosszúállók ezt figyelembe sem veszik. Úgy vélik az univerzum segítségére siettek épp, mikor végrehajtják az általuk jónak látott büntetést.
Az ilyet nevezhetnénk vallási fundamentalistának.
 |
| John Wick 3. felvonás - Parabellum (2019) |
A bosszú természete
Nem olyan rég láttam, a Halálos ítélet című filmet, Kevin Bacon főszereplésével. Egy 2007-es alkotásról van szó, James Wan rendezésében, amely a kezdeti bárgyúságát hamar feladja, és elszabadul a vérengzés. Elég pörgős kis film. Egy igazi bosszú eposz.
Mivel a főhős, a saját családjáért küzd, és voltaképpen minden tettének meg van a helye, - nála az igazság, mégsem tudok vele egyetérteni.
Spoiler: egy ponton az apa (Kevin Bacon) úgy dönt, nem ítélteti el tanú vallomásával, fia gyilkosát, hanem maga ered a nyomába, mert kevesellte a kiszabott büntetést. Aztán meglepődött önmagán, mikor elkövette az első gyilkosságot. Kérdeztem is magamban, hát nem azért mentél oda?
Tudta jól, ha a bosszút választja, oda lesz az erkölcsi tisztasága, valamint veszélybe sodorja a családja életét is. Elég erős adok-kapok harc alakult ki, a főhős és a fiát meggyilkoló banditák között. A történetnek nincs várható feloldása, legalábbis a hőst illetően. Szerintem remekül demonstrálja, mi is lesz azzal az emberrel, akit a bosszúvágy magával sodor.
Tudom ajánlani a filmet, mert tényleg hamar beszippant arra a 100 percre, de követendő példaként, semmi esetre sem.
Homokszem vagy kőszikla?
Egy másik ajánlott bosszú eposz film, mely talán műfaját tekintve a legerősebb darab, a 2003-as Oldboy. A dél-koreai filmnek készült egy gyengébb amerikai feldolgozása is, közel 10 évvel később, de azt senki sem ajánlja. Az Oldboy olyan magaslatokba, vagyis inkább mélységekbe száll, a bosszú pátoszát hirdetvén, hogy az ember, a földről kapkodja az állát.
A cím már önmagában is beszédes, de a végére teljesen új értelmet nyer.
Történetről röviden: a főszereplőnk Oh Dea-su (ejtsd: odeszu) egy szobában tölti fél életét. 15 évre zárják be elrablói, majd se szó, se beszéd elengedik. Feladata, hogy megtalálja, az őt bezáró Lee Woo-jin-t (ejtsd: livudzsi') akit viszonylag hamar, nem kevés akciózás árán, el is kap. Ám ezen a ponton fordul a kocka, mivel Lee Woo-jin nem hajlandó elárulni, miért tartotta fogva, és már nem is ez a fontos, hanem az, hogy miért engedte el? Oh Dea-su-nak nem marad más választása, mint az édes bosszú előtti nyomozás, hogy megtalálja az okokat, téren és időn át, a közös múltjukban.
Nos, amit a nyomozás során felfed a film, az elég merész, és annyira súlyos teher, hogy végül teljesen elbizonytalanodik a néző, hogy ki volt a tettes, s ki az áldozat. Látványos akció, és pazar szereposztás. A fordulatokról nem is beszélve. Nagyon ajánlott annak, aki bírja az erőszakot, mert a nyers képi világ meggyötörheti a felkészületlen nézőket.
Mindegy, hogy homokszem vagy kőszikla, a vízben ugyanúgy elsüllyed.
Ezek a filmek tökéletesen bemutatják, miért nem érdemes követni a harag útját, de biztos látott már mindenki olyan bosszút, amely csak további haragot szült, és nem oldott meg semmit.
A harag köre
Civilizációnkat lassan felemészti a harag. Mindenki frusztrált, mindenki bántalmazott, és ugyanakkor bántalmazó is.
Mire is gondolok?
Arra, hogy folyamatosan érnek a sérelmek, sokszor távolról, üzenetek és/vagy kommentek formájában, vagy egy a hierarchiában magasabban tevékenykedő személy rúg belénk, amit nem áll módunkban visszaadni. Lelövöm a poént: nem is kéne! Szinte minden ember dühöng valamiért, és dühkezelési gondokkal küzd. Ez azt jelenti, hogy nem tudjuk kezelni, legfeljebb csapkodni, meg üvöltözni. Az jól megy. A facebookon, a twitteren, meg ki tudja még mennyi közösségi oldalon, fórumokon megy az őrjöngés, - mert már jobb szót nem tudok rá, - és mindenki fröcsögi a saját igazságait, miközben a hozzászólók nagy többsége, valami lesajnáló párszavas "kritikát" böfög oda.
Arról van szó, hogy folyamatosan érnek az atrocitások a munkahelyeinken, a tömegközlekedésben, a szórakozóhelyen, és akár a képernyők előtt is, szabadidőben, és nem tudunk vele mit kezdeni, csak addig tárolni, míg ki nem robban. Jó eséllyel a weben, de rosszabb esetbe, a barátaink vagy családtagjaink arcába.
Ezért van az a szörnyű jelenség, hogy a munkahelyén megalázott férfi hazaviszi a frusztrációját, hogy levezesse a gyerekeink, vagy az asszonyon. Aki jobb híján, szintén a gyerekein adja ki, vagy alkoholizmusba menekül. Közben persze apa is mélyeket sóhajt, a pohár fenekére.
A sérült gyerekek beviszik az iskolába, majd barátaikon vagy általuk elnyomott gyerekeken vezetik le, azt a stresszt, a szorongást, amit rázúdítottak otthon, megsebezve ezzel, egy egész generációt.
Szóval szétverik a családot, ezek a kezeletlen frusztrációk, melyeket a bosszúszomj eredményez. Amondó vagyok, ideje lenne kiszakadni, vagyis kilépni a harag köréből, mert csak újra és újra fellobbantja a bosszúvágyat, amit nem áll módunkban kiadni, csak valamiféle családromboló nukleáris töltetként cipeljük magunkat, frusztráció formájában, és kenhetünk össze vele bárkit magunk körül, vagy akivel csak szóba állunk.
Csak egy módon szakíthatjuk meg, ezt a szentségtelen kört, ha megbocsájtunk. Megbocsájtjuk és elengedjük magunk mellett a sértést, a frusztráltságit, a fájó dolgokat. Nagy levegő, és a kifújással engedjük el, különben hamarosan, az öldöklés istenei tépik szét ezt a világot.
Országúti bosszú (2014)
