Hogy létezhet az, hogy minden kütyünk egyre gyorsabb, egyre okosabb; az információ áramlása és elérhetősége is napról napra könnyebbé válik, de mégis rövidebbek a napjaink? Ez így oximoron, nem igaz? Azt diktálná a logika, hogy ha gyorsabban végzünk a kötelezőkkel, több lesz a szabadidőnk, ám a tapasztalat épp az ellenkezőjéről tanúskodik. Attól, hogy gyorsabbak vagyunk, hamarabb érünk a nap végére?
A Netflix sikersorozatával, a BoJack Horseman bemutatásával kívánom szemléltetni, mi is a gond a világgal.
BoJack Horseman
Múltévben találkoztam ezzel a felnőtteknek gyártott rajzfilm sorozattal. Összesen hát évad a teljes történet. Nagyon különleges, mert abszolút humoros iróniát alkalmaz, sok esetben szarkasztikus, ennek megfelelően páratlanul szórakoztató minden epizódja, melyekben nagyon finom utalásokat tesz a modern társadalom hanyatlására, az egyének tragédiájára, illetve a média hazugságaira.
Egyszerre szürreális és húsba vágóan őszinte.
A főszereplő, a beszédes nevű BoJackó, akinek lófeje van. Nem lehet véletlen, hogy a vezetékneve lóembert jelent nyersfordításban. Egy olyan világban járunk, melynek társadalmi színtere tűpontos mása a mai Egyesült Államoknak, annyi különbséggel, hogy az állatok is emberek. Vagyis vannak olyan emberek, akiknek állat fejük van, állati tulajdonságokkal, de civilizált viselkedéssel. Legalábbis általában. Vagyis olyan, amit manapság civilizált viselkedésnek tartunk. Amennyiben mégis úgy tapasztalnánk, hogy egyes karaktereknek embertelen a viselkedése, gondoljunk csak bele, milyenek is vagyunk valójában?
BoJack Horseman a '90-es évek egyik ikonikus tévés személyisége. Egy felkapott sitcom főszereplője volt, ám azóta csak tengeti életét, lógatja a lábát otthon, a jogdíjakból megél és nem találja a helyét a modernitásban. Eléggé hasonlít Charlie-ra, a Két pasi meg a kicsi-ből. Az ő személyes drámája bontakozik ki, a sorozat folyamán. Az, hogy mennyire nem vesszük észre, mi emberek, ha elszaladt feledtünk az idő. BoJack személyében megláthatjuk milyen az, mikor nem tudjuk értékelni életünk csúcsát. Mit értékelni? Észre sem vesszük!
Nem hogy a csúcsot nem vesszük észre, de megélni sem tudjuk az igazi sikereket. Annyira koncentrálunk a holnapra, hogy a jelen egy szempillantás alatt elszalad. BoJack barátai is sok esetben hasonló cipőben járnak. Nem lehet véletlen, hogy az ember általában hasonló karakterekhez húzódik, vagy valamilyen hiányosságát pótolja barátai jellemében.
Nagyon lélekmelengető azt látni, hogy minden egyes karakter komoly jellemfejlődésen esik át, a történet során. Akárcsak az életben, BoJack körül is folyamatosan változnak a dolgok, a barátok és a velük való viszonya.
Carolyn hercegnő egy törtető menedzser és BoJack egykori barátnője. Igyekszik egyengetni a főhős útját, a siker és csillogás felé, de annak bánata nehezen engedi, eme törekvést. Hozzá áll legközelebb az a sokszor lelketlen, üzleti magatartás, mely elengedhetetlen a sikerhez vezető úton. Nagy dumás és bárkinek bármit bead, ha abból haszna származik. Ugyanakkor neki is van szíve, de azt olyan jól elrejti, hogy az külön figyelemre méltó.
Diane lesz BoJack legjobb barátja, miután könyvet kéne írnia, az egykori sztárról. Persze ez elég nehéz ügy, mert mára egy kiégett alkoholista, senkit sem érdekel. Mégis hogy legyen sikeres, egy ilyen könyv? Ugyanakkor Diane-nek sem könnyű az élete. Nagy álmokat dédelgetve hagyta el családját és jött Hollywoodba, de csak odáig jutott, hogy hozzámenjen az első szembejövő, ránézésre a legegyügyűbb sztárhoz, a szintén vicces névvel megáldott Mr. Peanutbutterhez (magyarul: Mr. Mogyoróvaj.) Kérdés, hogy végleg feladta-e a karrierista önmagvalósítást, ha elfogadja, hogy háztartásbeli lett?
Todd a látszólag semmirekellő élettársa BoJacknek. Állításuk szerint legjobb barátok, de már az első pillanatokban is megfigyelhetjük, hogy nem állnak annyira közel egymáshoz. Inkább csak ragaszkodnak a másik társaságához. Az persze tény, hogy elég jól ismerik egymást. Ez a kapcsolat is alaposan átértékelődik, a sorozat folyamán. Nagyon érdekes az, hogy egy egyszerű rajzfilmben, mennyire árnyaltan tudják ábrázolni az alkotók, a két férfi közti köteléket.
Ez a sorozat, csodálatosan szemlélteti azt a fajta létromlást, mikor az ember már megélte a csúcspontot, de mindig csak azt érzi, hogy valami nem elég. Még nincs kész. Egy olyan végtelen szélmalomharc ez, amelyben az élettel kellene elkészülnünk. Egyfelől már az is nehéz, hogy megértsük, mi az a magasabb rendű dolog, mellyel meghaladhatja az ember önmagát. Fogalmazhatunk úgy is, hogy keressük a megváltásunk. Nem feltétlen vallási szempontból, de elég szorosan köthető ide. Másfelől megélni, illetve átélni a megváltást, korántsem jelenti azt, hogy innentől mindennek vége. Sőt, épp ellenkezőleg. Ezek után a legnehezebb találni valami új célt, melyet nyilván ugyanakkora ambícióval, már lehetetlen elérni, de mindenképp érdemes megpróbálni.
A sorozat brutális tükröt tart mindenkinek, a képmutató és technológia függő, célokat hajkurászó, és a szerelmet piedesztálra emelő mindennapjainkról. Továbbá a megértés és tisztánlátás nehézségeiről, a 21. században. Egy hagyományos rajzfilm kereteibe oltott őszinte és drámai társadalom-kritika, rengeteg humorral felöntve.
Ajánlom mindenkinek, ha még nem látta.
