Ilyen és ehhez hasonló jelmondatok tarkították a 60-as éveket, amikor egy forradalmi hullám csapott át, az egész világon.
1968. a párizsi diák felkelésről híresült el, amit máig nem lehet tisztán értelmezni, de ugyanakkor sok más felszabadító mozgalom is szárnyra kapott.
Bébibumm
A két világháborútól megtépázott emberiség, nem vágyott másra, csak biztonságra és nyugalomra. A sok nélkülözés és veszteség összehozta a családokat, és egy demográfiai robbanás következett be.
Itthon is tapasztalható volt a népesség gyarapodás, de még az állam megfejelte Ratkó Anna személyében, aki népjóléti, majd egészségügyi miniszter lett, az '50-es években. Hozzá fűzhető a gyermektelenségi adó intézménye, illetve az abortusz betiltása.
Jellemzően 4-6 gyerek született családonként, akik a fejlett orvostudománynak köszönhetően, mind fel is nőttek.
Szóval kvázi eljött a világbéke és az emberi populáció váratlan mértékű növekedése, új kihívások elé állította az államokat.
Amerika
A demokrata párt szállította a liberalizmus eszményét. John Kennedy mindössze néhány évig volt az Egyesül Államok elnöke, (1961. január - 1963 november) de talán a leghíresebb mind közül, tragikus halála és reform programjai miatt.
Első és egyetlen római katolikus elnökként, az emberi jogok volt a vesszőparipája. Le akart számolni a rasszizmussal. Oktatási reformja során, számos intézmény nagyobb állami támogatáshoz jutott, és megnyitotta kapuit a fekete diákoknak. Törvényeket vezetett be a munkahelyekre és középületekre vonatkozóan, hogy eltörölje a faji megkülönböztetést.
Létrehozta a Béke Hadtested, miután a Kuba elleni támadás kudarcba fulladt. Ezután kezdte gazdaságilag támogatni, a nem-kommunista államokat Dél-Amerikában.
Kennedy utasítására épült a berlini fal, kirobbant a vietnámi háború, valamint ő ígérte meg Oroszországnak, hogy az évtized végére, ember lesz a Holdon. Meg is szavaztatta az Apollo-11 Űrprogramot, melynek 1969. július 20.-án, meg is lett az eredménye.
Szeretkezz, ne háborúzz!
Győzött a liberalizmus. Eljött a hippi korszak. A drogok és a szex forradalma, melynek csúcspontja, a Woodstocki Fesztivál lett. Azért vált jelentőssé ez az esemény, mert egy kb. félmilliós tömeg, három napon át táncolt, a békét hirdetve, fűvel és LSD-vel beszívva. Több száz rendőr volt kivezényelve, de egyetlen rendbontás sem történt.
Ezzel szemben, Európában egészen másképp élték meg az emberek, ezt az időszakot. A bébibumm generáció közép- és felsőoktatásba került. A béke időszakban gazdaságilag megerősödtek, köszönhetően a szociális programoknak, viszont látszólag nem voltak új, jól fizető állások. Ezért a diákok attól tartottak, hiába ez a jó lét, nem lesz mihez kezdeniük, ha kikerülnek a nagybetűs életbe.
Szerelemben, békében, barátságban nincs munka.
A fogyasztói társadalom fogalma realizálódott, mikor megjelent Herbert Marcuse - Az egydimenziós ember című könyve 1964-ben. A korszellem kritikája volt ez, az elkerülhetetlen kapitalizmus ellen.
Párizs
1968-ban tekintélyes kultusza van már Marcuse könyvének, és mivel azt állítja, hogy csak a fiatalok tehetnek valamit a világért, hogy ne váljék minden ember egydimenziós fogyasztóvá, úgy dönt számos francia egyetemista, hogy megbuktatják a de Gaulle kormányt.
Úgy dönt? Na itt jön az, amiért ez az egész csupán mítosz. Ugyanis nagyon fura dolog történik: egyfajta tét nélküli forradalom zajlik, ahogy a diákok igyekeznek különböző intézményeket elfoglalni.
A Nanterre-i egyetemen kezdődtek a lázongások márciusban, mikor a diákok hangot adtak az igényüknek, hogy korszerűbb oktatási körülmények és felszerelés illetné meg őket. Ezért elfoglalták a tanácstermet, mely eseményre a rektor, ideiglenesen lezáratta az egész bölcsészkar tanszéket, és több diák ellen fegyelmi eljárás indult.
Városi legenda
Egyes források szerint, az első zendülést az okozta, hogy egy túlzsúfolt női mosdóra tettek panaszt, az igazgatóságon. Mivel a lányok panaszait nem vették komolyan, felbujtották a többi diákot, hogy lépjenek fel, ennek kapcsán.
Másnap a Sorbonne egyetem udvarán gyülekeztek, az intézkedések ellen tüntető diákok. A rendőrségnek is be kellett avatkoznia. Két hónappal később, május 10.-én ülősztrájkba fogtak, és zavargások törtek ki Párizs szerte. A diákok tüntetéseket szerveztek, majd az utcán összecsaptak a rendőri erőkkel is.
Ezután általános sztrájk-mozgalom alakult ki. Több millió munkás és szakszervezeteik harcoltak jobb munka körülményekért és béremelésért. A négy héten át tartó tüntetéshullám nyomást gyakorolt a kormányra is. Ezért a köztársasági elnök előrehozott választást rendelt el. Júniusban az ország leszavazott, és Charles de Gaulle fölényes győzelmet aratott. Ezzel az úgynevezett "csendes tömeg" válaszolt a fővárosban uralkodó anarchiára. A diákok mozgalma megbukott, de számos követelésnek eleget tett a kormány, ami a szociális intézkedésekre és bérezésre vonatkozott.
És mi a helyzet Európa többi részén?
A keleti régióban több neomarxista eszme is szárnyra kap, melyek újra szeretnék értelmezni, modernizálni a marxizmust. Csehszlovákiában általános elégedetlenség volt, napi szinten zajlottak a tüntetések, a rossz gazdasági helyzet, és politikai perek miatt. Ezért Alexander Dubcek, a Kommunista Párt főtitkára, igyekezett egy élhetőbb, emberarcú szocializmust megvalósítani. Többek közt eltörölte a sajtó cenzúrát, elengedte a politikai foglyokat, miközben próbált jó viszonyt ápolni, a Szovjetunióval.
Ennek eredménye lett, hogy 1968. augusztusában a Varsói Szerződés katonái és szovjet csapatok, bevonultak Csehszlovákiába. Dubcek helyére Gustav Husak került. Következő évben Jan Palach, a 18 éves prágai diáklány, a csapatok kivonásáért, felgyújtotta magát a Vencel téren. Magyarországon, ugyancsak az elnyomás ellen tüntetve, a 17 éves Bauer Sándor gyújtotta fel magát, a Nemzeti Múzeum kertjében.
Említhetném még a Spanyolországban lezajló merényleteket, melyet az '58-ban alapított ETA követett el. A Baszkföld és szabadság mozgalom, csendben tüntetett a baszkok autonómiáért, amíg 1968. júniusában fegyveres, harcos csoporttá nem váltak. Korrupt rendőröket és diktatórikus vezetőket tettek el a láb alól. Azóta közel 830 áldozat köthető a szervezethez.
Németországban is komoly változások kezdődtek. Elhintették a kollektív bűntudatot. Bár ennek a generációnak már nincs háborúja, de feldolgozni sem tudja szüleik veszteségeit, bűneit. Nincsenek még megírva azok a könyvek, és nincsenek még holokausztfilmek, de ennek ellenére a bűntudat ott van a levegőben. Megalapul Nyugat-Németországban a Vörös Hadsereg Frakció, és kb. 200 embert gyilkolnak meg.
Hírhedt diktátorok követői
Ezzel szemben a francia diákok, nem kockáztattak túl sokat. Igaz, hogy a kapitalizmus és a vietnámi háború miatt formálódott, később a munkások bevonásával, szociális ellátásért és jobb munkakörülményekért, bérekért, de valójában az lehetett a kiváltó ok, - amit nem is tudtak szavakba önteni, - hogy jó dolgukban nem tudtak mihez kezdeni. Elitista egyetemisták, akiknek nem jutott háború, csak a szüleik meséiből ismerhették. Talán túl nagy nyomás nehezedett rájuk, hiszen ők a jövő nemzedék képviselői, akiknek a világbékét kell megvalósítani.
Ezek a francia egyetemisták, - Az egydimenziós ember mellett, - olyan példaképeket emeltek eszményük mellé, akik eleinte szabadságforradalmárként pózoltak. Mao Ce-tung és Che Guevara lettek '68 jelképei, pedig munkásságukat elnézve, ellenük is fellázadhattak volna. Ebből is látszik, mennyire kultúra nélküli, a politizálástól idegen társaság verődött össze, hogy átalakítsa Európa gondolkodását.
Mao Ce-tung tömeggyilkosságairól akkoriban, még nem számolt be a sajtó, és Che Guevaráról sem sokat tudósítottak. Utóbbinak manapság is kissé ellentmondásos a megítélése, mivel a baloldal (demokrata) forrófejű politikai-kalandornak, míg a jobboldal (republikánusok, konzervatívak) egy hidegvérű mészárosnak tartják. Valamint a mai napig vannak tisztelői (hívői) Dél-Amerika szerte.
Érdekesség, hogy Magyarországon voltak maoisták, akiket rendre perbe is fogott a kormány.
Isten meghalt, Marx is halott, és én sem érzem már jól magam.
Efféle mantrák is hangoztak a '60-as évek végén. Az általános létromlás jól megmutatkozott abban, hogy mindenki csalódott így vagy úgy, a vezető ideológiákban. A testvériségből világháború lett, amit nem akarunk többé, az egyenlőség is az utolsókat rúgja, - épp csak a szovjetek nem akartak tudomást venni róla. Maradt hát a szabadság, mely Woodstockban csúcsosodott ki, virágok, drogok és szabad szerelem formájában.
Mindeközben megjelenik a fogamzásgátló, ami arra ad bizonyosságot, hogy a nőknek is joga van a szabad szerelemhez, vagy hogy megélje vágyait. Egy sokkal szabadabb szexuális élet indul meg Európa szerte, új betegségek is megjelennek, valamint a szabad párválasztás jogán, több lesz a válás is.
Nyugat vs Kelet
Jól látszik, hogy elég szerteágazó volt, ez az esztendő. Keleten az új hullámok, a modernitás, a kapitalizmus térhódítása követelt meg komoly áldozatokat, míg nyugaton inkább csak átbulizták, némi lázongással ezt az egészet. A liberalizmus eszménye új erőre kapott, és ez lehet a lényeg.
Ennél pontosabban nem lehet definiálni a jelenséget, mivel a politikai érintettségen kívül, szinte minden térségben más aspektusba helyeződik az eszme. Például Magyarországon a nők foglalkoztatottsága és megítélése messze a legliberálisabb a térségben. Ausztriában 1971-ig külön engedélyhez kötötték a nők munkavállalását. Franciaországban 18 évesen is, szülői engedély kellett a házassághoz.
Állítsátok meg a Földet! Le akarok szállni.
Sokan úgy tartják, hogy főleg a fogyasztói társadalom elleni, kritikai megmozdulás volt az egész, illetve hogy azért kellett reformálni a szabadság eszméit, hogy az egyén jobban bele tudjon helyezkedni, ebbe az állandósult létállapotba. Keleten meg épp az ellenkezője, hiszen a vörös függöny egy kicsit áteresztőbbé vált. A párizsi hírek bejárták a világot, miközben a magyar, '56-ban disszidálók, elárasztották a hazai piacot, az új zenei irányzatokkal.
A mítoszok eredménye
A párizsi fiatalok tudatlansága sok kis mítosszá tördelte az események láncolatát. Ugyanakkor ami egyértelmű, hogy ezek az egyetemisták úgy érezték, hogy nincs számukra megfelelő munka - nem akartak dolgozni. És ha már szabadság, a gyerekvállalás felelőssége alól is igyekeztek kihátrálni. Ennek az eredménye, a tömeges betelepítés, a multikulturalizmus.
Az alja munkát kiszervezték világszerte. Az Egyesült Államokban, a latinoknak, Németországban a törököknek, és Nagy-Britanniába is feketéknek, meg indiaiaknak, illetve mostanában románoknak és magyaroknak. Akárcsak a franciáknál. Mindenféle keleti vagy afrikai népekkel végeztetik a piszkos munkát. Ilyen szempontól logikus, és szükségszerű következmény a migránsválság.
A szomorú ezzel az egésszel kapcsolatban az, hogy a mai generáció már nem tud olyan hiteles információhoz jutni, (vagyis megszűrni az információ hitelességét,) hogy eldönthesse képviseli e a '68-as eszmeiséget, vagy sem. És ha igen, melyik részét?
Hiba volt-e '68? Még ebben sem mernék állást foglalni. Annyi biztos, hogy leomlott egy szellemi fal, ami így vagy úgy bekövetkezett volna, az emberiséggel. És talán nagy lépést tettünk a létromlás felismerésében.
