Csillagok háborúja. Így ismerte meg a világ 1977-78-ban (itthon '79-ben), a Star Wars univerzumát, az erőt, valamint azokat nagyszerű karaktereket, akik isteni magasságokba emelkedtek, George Lucas történetében. A jó és a rossz klasszikus összecsapását, egy mitikus univerzumban, a megtestesült gonosszal és a feltétlen szeretet kinyilatkoztatásával. Krisztusi tanítást hozott el, modern köntösben, egy a háborúk által kivéreztetett civilizációba.
George Lucas, - a rendező és író - egyfajta revelációja testesült meg a három filmben. Azóta tudjuk jól, már tovabb gördült az idő kereke. Sok film, regény, animáció, s mi egyéb készült, e fantasztikus világban.
Lucas, a messiás
A végtelenségig lehet bővíteni, ezt az univerzumot, és talán ez a legnagyszerűbb az egészben, hogy egy látszólag meddő társadalmat megihletett és újra termékennyé varázsolt, kultúrális szempontból, ez a filmsorozat.
A '60-as évek végén, mikor Lucas friss diplomával a zsebében, belevágott a filmgyártásba, már létezett papíron a története. Mint egy látomást, úgy írta meg, a sci-fi elemekkel tarkított fantasy világot. Annyi ihlete volt a rendező zseninek, hogy már a kezdetekben is kitelt volna 12 forgatókönyvre való anyag.
A '70-es évek jóformán azzal telt, hogy pénzt és támogatást gyűjtsön a nagyszabású projektre, ami egyetlen filmbe igyekezett belesűríteni a teljes eposzt.
Ez azért is volt nehéz ügy, mert friss rendezőként, egy kiábrándult, fáradt világban, valami egészen új műfajjal szeretett volna berobbanni. Ráadásul a stúdiók feltételeit, vonakodott teljesíteni. Konkrétan, nem engedte semelyik kreatív munkatársnak, hogy bármit megváltoztassanak, történetén. Mindent vagy semmit alapon, a lehető legtöbbet akarta kihozni a vízióiból.
A csillagok háborúja
Több éves munkálatok során, az eredetileg tervezett '76-os bemutató, majd egy egész évet csúszott, ugyanis a filmben alkalmazott technológiák, meg nem is léteztek a filmgyártásban. Külön hangeffektek és karakterenként változó aláfestő zene, valamint a klasszikus, hangszerelt dal a filmekben, nem volt. A jelenetre komponált zene, egy addig ismeretlen fogalom.
Ennyi makettel sem dolgoztak még azelőtt. Több különálló céget kellett létrehoznia Lucasnak, hogy meglegyen a megfelelő támogatás, a képi világhoz. Tehát egy nagyon egyedülálló, szerzői alkotással van dolgunk.
Az univerzum
"Réges rég, egy messzi-messzi galaxisban" - hangzik el a mondat, a film nyitó jelenetében. Tehát nem a jövő, s még csak nem is evilági teremtményekkel találkozunk, a cselekmény során.
Ez a történet attól igazán nagyszerű, hogy sok fontos karaktert ismerünk meg, de még a mellékesek is, igen érdekes, mitikus lények. Ókori mitológia találkozása a modern mesékkel. Így lehet a legpontosabban egy halmazba terelni, a Star Wars szereplőit.
Ugyanis arról van szó, hogy a fontosabb karakterek mind archetípusok, akiket a legendákból már jól ismerhetünk, ennél fogva, a pályájuk elég kötött. Viszont a többi karakter és általában a mellékszereplők, illetve a segédek, mesebeli lények. Őket már bátran lehet mozgatni, és általuk mozgásba hozni, a cselekményt.
Nagyon fontos alkotóelem a humor is. Sajátos, de minden korosztálynak érthető, elérhető humorral oldja a feszült pillanatokat a film, tűpontosan adagolva, az akció és a látvány mellé.
Legenda
És akkor ott van maga a történet. A világos és sötét oldal. A jó es a rossz kalsszikus párviadala, megspékelve egy letűnt kor ősi vallásával. Finoman csepegtetve fertőz ez a legenda, s úgy általában az erő miben léte, a film során.
Valójában egy szögegyszerű, az iskolában már megismert történetet mutat be, azzal a korszakalkotó látvány, s hang orgiával (amit jól ismerünk, John Williams tollából) valamint ezzel, a modernítástól oly távol álló, keleti vallásfililozófiával karöltve.
A kis parasztfiúból a galaxis hőse lesz, tanítója halála után is elkíséri és segíti az útján. A hős útja ez, mely úgy látszik, ki is teljesedik. Segítői: a hercegnő, a zsivány csempész, és egy Stan és Pan droidpáros.
A gonosz pedig maga a sötétség, akinek még arcát sem látjuk, csupán azt, hogy a legrosszabb értelembe vett hatalom is, négyzetre van emelve a kezében. A legembertelenebb diktatúra csap össze a szabadság eszméivel, ahogy tette azt a valóságban is, bő 2 évtizeddel azelőtt.
A birodalom visszavág
Mondanom se kell, hatalmas siker lett, az 1977. májusában bemutatott űreposzból. Lucasnak muszáj volt folytatnia, hiszen még oly keveset mutatott, ebből a káprázatos világból. A rendezést ezúttal tapasztalt barátjára, Irvin Kershnerre bízta, mivel az első film akkora nyomás alatt tartotta, a rengeteg leküzdendő akadályával, hogy szívinfarktusával kishiíján az életét adta a műért, mikor elcsúsztatták a bemutató dátumát.
Ha másban nem is, de abban az egy dologban biztosan egyetérthetünk, hogy az 1980-ban bemutatott film lett, a Csillagok háborúja csúcsterméke. Ez a rajongók véleményével is egybevág. A birodalom visszavág az, ami tartalmazza a legtöbb mondanivalót, az erő misztériumáról, a világ leghíresebb karaktere is itt kerül bemutatásra, itt emelkedik fel a hős és csap össze, szemtől szembe a gonosszal. Továbbá itt teljesedik ki, a fősodrás szerelmi szála, meg Han Solo karaktere is.
Arról már nem is beszélve, hogy az óriási elismerések dacára, sikerült nem lelőnie az előző filmnek azt a poént, ami ennek a végén derül csak ki, s addig a pontig, sejtelme sem volt a nézőnek.
Luke, én vagyok az apád
A filmtörténelem legnagyobb csavarja ez. Mai napig megismételhetetlen. Nem nagyon találunk még egy, ennyire egybekapcsolt szériát.
A Star Wars nem csak forradalmasította a digitális technológiát a filmvásznon, de megnyitott egy eddig ismeretlen ajtót a mozi világában. Ami eddig csak sorozatok vagy tévéfilmek jellemzője volt. Nem azt mondom, hogy Lucas találta fel, a folytatás fogalmát, de ilyen magasságokba addig, még senki nem alkalmazta.
Legközelebbi példája a jelenségnek, a Vissza a jövőbe széria lehetne, noha azt 1985-ben, mikor megjelent az első rész, egy percig sem gondolták folytatni. Csak a sikerre való tekintettel jött az ihlet.
Úgy gondolom ez az a film, az 1980-as Birodalom visszavág, az 5. epizód, mely a mai társadalmat arra hangolta, hogy várják; és sok esetben, el is várják kedvencük folytatását. Továbbá ez az a jelenség, ami oly mértékű rajongást váltott ki a közönségéből, mely kultúrforradalmat és egy új társadalmi kasztot hozott létre. A fanatikus és rajongó fogalmak összemosását eredményezte, és megszülettek a fanok.
A történet íve
Már csak azért is, ez a film okolható a "fanok ébredéséért", mert úgy zárta a képsorait, hogy nem zárta le a történetet. Ez is elég egyedi húzás volt, de Lucas atyánknak megbocsájtható, hiszen bőven volt még mesélni valója.
Egy szokványos történet úgy épül fel, szépen apránként, míg el nem éri a csúcspontot, ahol tetőzik a konfliktus, majd lesz egy megoldása, az egésznek zárásképp. Ilyenkor lerajzol egy szép ívet a történet. A Star Wars esetében sincs másképp, de ott még a trilógia is, hasonlóan ábrázolható. A három epizód egy nagy ív. Talán attól olyan tökéletes ez a trilógia, mert analóg az epizódok tartalmi felépítményével. Olyan, mintha egy fraktált néznél.
A jedi visszatér
1983-ra megadatott a rajongóknak és az univerzumot álmodó George Lucasnak, hogy bemutatásra kerüljön, a nagy finálé. Ezzel a készítő letette életművét.
Lucas hőse, ebben a felvonásban kiteljesedik és egy végső összecsapásban megmérettetik. Persze nem azonnal. Előbb vissza kell nyerni valamennyit, a korábbi veszteségekből, egyértelműsítve a tényt, miszerint Luke felnőtt a küzdelemhez. Minden arra mutat, hogy végső leszámolás készül, ezért mindenkire szükség lesz.
Három front
Fizikai és a szó szoros értelmében, szellemi háború zajlik a filmvásznon. Egy azon vallás két külön nézete csap össze. Valamint, ezzel egy időben, zajlik egy forradalom, Lázadók a fasiszta Birodalmiak ellen. Ugyanakkor, mindezekkel párhuzamban, egy nomád néppel karöltve, a modernitás ellen folyó látványos küzdelem bontakozik ki, egy dzsungel bolygó felszínén (a Yavin 4. holdján).
A látvány megint csak elvihette volna a hátán a filmet, de bőséges tartalommal szolgált, ráadásul egy váratlan, megváltás történet is, emeli a képzeletbeli piedesztált, mely égi magasságokba repíti az egész trilógiát.
Sokak szerint ez már giccs a köbön, hiszen a háború végén mindenki bulizik, öröm táncot jár; még a csatákban elhullott, és az erővel egyesült lelkek is, boldogan mosolyognak az új nemzedékre.
Így leírva, valóban giccses, de hogyan is lehetne a boldogságot, az élet szeretetét szebben megünnepelni?
A próféta
George Lucas ezzel a műalkotással, kvázi megistenült,(különösen a követői szemében) mondom ezt úgy, hogy cseppetsem gondolnám gúnyos megjegyzésnek. Hiszen az alkotó, igen magasra helyezte a nevét, a filmes történelem nagynevei listáján.
Ugyanakkor, az előrelátó alkotó, miután felforgatta és gyökeresen átformálta a filmkészítés fogalmát, tekintélyes birodalmat épített fel, a Star Wars univerzumából. Köszönhetően azoknak a kizárólagos jogoknak, amit a folytatások kapcsán ki tudott alkudni, a kapzsi stúdióktól. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a kultúrális termékekhez köthető szuvenírek (merchandise) áruba bocsájtása is, Lucas nevéhez fűződik.
Tehát a régi triloga formálta át a filmgyártást, és a filmek kapcsán forgalmazott ajándéktárgyak, annak közönségét. Ezáltal a nézőre egyszerre hat szellemi síkon és a valóságban. Hiszen hatással lesz a valóságára, a boltok polcain és fogasain megjelenő, Star Wars logót, vagy feliratot, vagy valamilyen karaktert ábrázoló csecsebecsék formájában.
Ez egy nagyon egyedülálló jelenség volt akkoriban. Ma meg már bevett szokás. Csúnyán szólva: kultuszépítés.
A kultusz egy mém, mely megragad az ember elméjében, részévé válhat az egyén intellektusának, akár akarata ellenére is, hiszen olyan kapaszkodói vannak mennyiségben, vagy minőségét tekintve, hogy mélyen integrálódik, a gondolataink világában.
A csillagok háborúja mindennapjaink részévé vált. Az életünk olyan aspektusaiért is felel, melyről azt se tudjuk, hogy köze volt a Star Warshoz. Beleégett az emberi tudattalanba.
