Tisztázzunk néhány dolgot.

Nem vagyok sem író, sem költő. Utóbbi pláne nem, majd tapasztaljátok. Szeretem a rímeket, de ennyi. Olyannyira távol áll tőlem ez a tudomány, hogy talán el is véreztem volna irodalomból, ha nem felelek költőink életrajzából, vagy ha nem lettek volna olyan jók, a beszámolóim kötelező olvasmányokból. Mely könyveket akkoriban még csak a szüleim olvastak; jómagam csupán egy részét láttam VHS-en!

Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy egyáltalán nem készültem bölcsész vagy bármilyen irodalmi pályára, most mégis blogolásra adtam a fejem. Gyerekkoromban a reál tárgyak felé húztam, - informatikát tanultam, de csak az érettségiig jutottam, illetve még megtoldottam néhány technikummal tanulmányaim végét. Nem tartom magam semmiféle szakembernek, bár ismerőseim és a családom körében, én vagyok az informatikus. Más pályán helyezkedtem el, mivel beláttam, hogy ez egy túlságosan szerteágazó és túlzottan is gyorsan fejlődő iparág, mellyel kifejezetten nehéz tartani a lépést. Gyorsabban változnak a dolgok, mint odakint a széljárás; ősszel... viharban.

Érdeklődésem felnőtt fejjel is, inkább a gyakorlati feladatokra koncentrálódott, noha soha nem tapasztaltam, hogy gyenge lábakon állna, az elméleti tudásom. Persze nem akarok öntelt vagy egoista lenni, inkább csak arról van szó, hogy jobbnak láttam csendben maradni, amikor olyan témáról értekeztünk az ismerősökkel, melyhez nem konyítok. Inkább, minthogy lejárassam magam, előbb felkészülök, vagy utána járok a témának, mielőtt kinyitom a szám.

Szinte mindenről tudok véleményt alkotni, de be is vallom, mikor nem vagyok érintett. Ez ugyanolyan dolog, mint az autószerelés. Nézzük reálisan a dolgokat! Én nem vagyok autószerelő, ezért ha komoly beavatkozás kell, nem fogok könyékig elmerülni az olajban, csakhogy kiderüljön, sikerül-e egyedül meg tudom oldani. Ne legyünk naivak! Hiába lelhető fel a boltban és cserélhető szinte minden alkatrész, és hiába az ezernyi javítás-procedúrákról fellelhető videó az interneten, ettől még nem lesz szakértője senki, az autójának. Bármilyen gyártmány is legyen. Tudom, a mai autókhoz úgysem lehet már fogóval vagy csavarhúzóval közelíteni, de nagyon sok 10 évesnél idősebb kocsi szaladgál az utakon, melyeket bátran buherálnak a kertben, mint ahogy anno szokás is volt.

Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy tudjuk hol vannak a határaink. Hívjunk szakembert, ha kell, mielőtt nagyobb kárt okoznánk. Legyen ez bármilyen háztartási vagy ház körüli gépezet. Na, azért nem akarok senkit eltántorítani az apróbb szerelésektől. Nem kell félni a szerszámoktól. Olyan apróságok, mint meghúzni egy csavart, feltölteni az ablakmosót, vagy rátölteni a hűtőfolyadékra, esetleg kicserélni egy csomagtartó-teleszkópot, teljesen veszélytelen és tök egyértelmű. Ilyenekért felesleges bárkit felzargatni, 8000.-/órás munkadíjért.

Kanyarodjunk a blog valódi témájához!

Igyekeztem beszédes címet adni, eme vállalkozásnak. Célom, lerántani a leplet világunk hibás működéséről. Kihúzni a fényre és megvilágítani a problémákat. Összefüggéseket találni, a korrumpált hétköznapi működésünkben.

Mit értek ez alatt?

Társadalmunk a 20. század folyamán kisiklott valami mederből. Előtte úgy vélem tartottunk valamerre. Lehet azon vitatkozni, hogy nem-e korábban, vagy hogy miért, és kell is. Viszont vegyük észre, hogy az emberek nagy szakértőivé váltak a problémák elbagatellizálásának, vagy rögtön szőnyeg alá söprésének. Mondhatni, rutinosan tussoljuk el, a vérlázító, gyalázatos korrupciót. És itt egyáltalán nem a politikai vagy pénzügyi romlásról beszélek feltétlenül. Észre kell vennünk, hogy az életünk minden aspektusában van valami életidegen, embertelen magatartás, vagy valamilyen természetellenes deformáció, melyről még beszélni is kellemetlen.
Nem is nagyon sikerült.

Ki akarom mondani és terjeszteni, hogy szülessen valamiféle megoldás, konszenzus, vagy legalább ötlet a változtatásra. Hogy legyen egyáltalán egy tervrajzra emlékeztető skicc, az emberiség helyes vágányra terelésére. Mert az utóbbi évtizedekben azt látom, hogy még a szándék is elveszőben!

Könnyű úgy hozzáállni a problémákhoz, hogy csupán kis emberek vagyunk, mit tehetnénk, ha százak vagy ezrek követnek el, rendszerszintű korrupciót?
Ez van! Ez a mantra.
Ilyen az emberi természet. Ez egy másik, legalább annyira népszerű (pusztító); ne is foglalkozzunk vele, törődjünk bele. Ennyit jelentenek. Hát szerintem, ez nincs így jól!

Az ember nem arra teremtetett, hogy megálljon, ha falba ütközik. Ha jól tudom, gondolkodó, értelmes lények vagyunk. Bolygónk vezető főemlősei. Tudunk kérdezni és érvelni, ha van mondandónk, de érdekes módon, csak a helyzet elidegenítésében, illetve a vitákból való kihátrálásból szereztünk jelentős gyakorlatot (még ha épp a partner kirekesztése is, a cél.)

A 21. század legnagyobb krízisei,

melyek részben összefüggenek és okozói lehetnek, a globális klímaváltozásnak (vagy annak tagadásának):

Nem fontossági sorrendben írtam. Szerintem a sorrend, mindenkinek sajátja, de mindegyik égetően fontos kérdéseket vet fel és helyes választ kell adnunk rájuk, még ebben az évszázadban! A témakörökben vannak átfedések és van, nem is kevés alkategória, melyekkel szintén foglalkozni szeretnék.
Például: trénerek tevékenységei, ideológiák szélsőségei és megértésük, pogány élmények a mindennapjainkban, különböző vallások és fundamentalistáik; történelmi pillanatok áttekintése, képmutató magatartás, és mondjuk a pornó lealjasodása.