Hogy létezhet az, hogy minden kütyünk egyre gyorsabb, egyre okosabb; az információ áramlása és elérhetősége is napról napra könnyebbé válik, de mégis rövidebbek a napjaink? Ez így oximoron, nem igaz? Azt diktálná a logika, hogy ha gyorsabban végzünk a kötelezőkkel, több lesz a szabadidőnk, ám a tapasztalat épp az ellenkezőjéről tanúskodik. Attól, hogy gyorsabbak vagyunk, hamarabb érünk a nap végére?

A Netflix sikersorozatával, a BoJack Horseman bemutatásával kívánom szemléltetni, mi is a gond a világgal. 

Úgy érzem manapság kezd terjedni, a kritikus szemlélet. Nagyon is fontos, ez az attitűd, hogy megkérdőjelezzük, a mindannyiunkat érő szociális és kulturális hatásokat. Az sem árt, ha megtudjuk fogalmazni azt, hogy konkrétan mi az, ami nem tetszik benne, és mi az, amitől számunkra mégis emészthetővé válik.

Vendetta, revans, riposzt. Mind a visszavágás szinonimái. A bosszú leképeződései. Manapság különösen nagy jelentősége van a bosszúnak. Lassan teljesen eltűnik a világból, a megbocsájtás fogalma.

Úgy gondolom, a 20. században még nem volt jellemző, az a szintű képernyő-függőség, mely a felszínen tartja, a hajdanán nagyszerű (vagy középszerű) színészeket, előadókat, műsor vezetőketet. Összefoglalva: média személyeket.

A bulvár egyre nagyobb térhódítása, és beavászkodása a mindennapjaikba, formálta ilyenné a szórakoztatóipart.

Manapság jó sokszor elhangzik, a család fontossága. Talán mindig így volt, de soha sem volt ennyire habkönnyű, felelősségmentes szó. Ezt is elinfláltuk! A nyugati civilizációban a család, egy fogyasztói tömböt jelöl. Semmi többet. Hiába tesznek a különböző kormányok egyre nagyobb gesztusokat, a családok megsegítésére, egyre kilátástalanabb a helyzetük.

Bizonyára sokan nem látják, vagy nem érzik úgy, hogy lennének kötelező hazugságok életünkben, de bizony, nemtől, társadalmi osztálytól, s hova tartozástól függetlenül vannak.

Napjainkban egy átlagos párkapcsolat mindössze 2,5 évig tart. Ez rémesen kevés! Széthulló családok és árván felnőtt gyerekek témaköre ez. Azokat a fogalmakat szeretném tisztázni és megérteni, ami a helyes működéshez szükséges. Olyan témákat, amiket a fiatalok többsége igyekszik elkerülni, mert cikinek tart, vagy mást diktál a norma.

A sovinizmus erdetileg politikai ideológia, mely a haza szeretetéről, hazánk felmagasztalásáról szól. Felsőbbrendű az én népem - mondják a soviniszták. Mi és Ők mentén párhuzamot vonó ellentét. Ehhez képest nem tudom, hogyan jött létre, a címben szereplő szókapcsolat, de megpróbálom kifejteni.

Oswald Spengler immár több mint száz évvel ezelőtt megírta A nyugat alkonyát, melyben temérdek bizonyítékot hozott arra, hogy a modern társadalmunk megkezdte haláltáncát.

Meglátásával nem volt egyedül, s mit sem változott annak realitása. Bár tény, hogy maga az író sem gondolta, hogy ilyen hosszúra nyúlhat ez a végjáték.

Egy sokat emlegetett intézmény, amiről valójában senki nem tudja pontosan hol van, de általában itt, ahova te, - a vitapartner - nem nyerhetsz bebocsátást, mert...

Nem vagy szalonképes.

A jó hír az, hogy a szerelem létezik és korunk meghatározó érzése, amit belső kémiai folyamatok indukálnak. Szokták is mondani, az csak kémia, vagy hogy működik a "kémia" - Istenem, milyen elcsépelt kifejezés.

Ilyen és ehhez hasonló jelmondatok tarkították a 60-as éveket, amikor egy forradalmi hullám csapott át, az egész világon.

1968. a párizsi diák felkelésről híresült el, amit máig nem lehet tisztán értelmezni, de ugyanakkor sok más felszabadító mozgalom is szárnyra kapott.

Figyelem! A következő sorok kemény kritikát tartalmaznak, a korhatár-besorolás intézménye kapcsán. Amennyiben nem érzi magát társadalmilag beágyazottnak ebbe a korlátozásba, kérem haladjon tovább. 

Ha viszont a 18-as karika hatással van az életére, nyomja meg a tovább gombot!

Nem győztem eléggé hangsúlyozni a Csillagok háborújás cikkemben, hogy mennyire kiábrándult világban keletkezett, az a nagyszerű filmes alkotás.

Az I. Világháború is csúnyán megtépázta Európa szövetét, ám a II. Világháborúval valami olyan embertelen mélységbe zuhant a civilizáció, amit annak előtte egyetlen korszak sem lépett meg.

Csillagok háborúja. Így ismerte meg a világ 1977-78-ban (itthon '79-ben), a Star Wars univerzumát, az erőt, valamint azokat nagyszerű karaktereket, akik isteni magasságokba emelkedtek, George Lucas történetében. A jó és a rossz klasszikus összecsapását, egy mitikus univerzumban, a megtestesült gonosszal és a feltétlen szeretet kinyilatkoztatásával. Krisztusi tanítást hozott el, modern köntösben, egy a háborúk által kivéreztetett civilizációba.

Az emberiség, mióta belekóstolt a tudásfája gyümölcsébe, azóta tekinget az ég felé. A csillagokban keressük eltávozott szeretteink szellemét, angyalaink lábnyomát, isteneink megtestesülését, vagy az eljövendő utópiát is.

Az eféle hagyományokat a tudomány, fokozatosan söpri le az asztalról.

Észre vettétek-e, kedves olvasók, hogy már elmúltak azok az idők, dátumok, amiket a jövendölések megírtak?

Az apokalipszis négy lovasa, illetve az elragadtatás, más források szerint egy, az emberiséget kipusztító meteor eljövetele, valahogy elmaradt. Még mindig itt vagyunk és hallatlanul jól érezzük magunkat. Lehet, hogy csak elodáztuk?

Egy kifejezés az elnyomásra, melyre minden ideológiának van egy szélsősége. Zsarnokság az, amikor egy külső erő szabja meg az egyénnek, hogy mit gondoljon a világról, vagy hogyan éljen benne.

Tisztázzunk néhány dolgot.

Nem vagyok sem író, sem költő. Utóbbi pláne nem, majd tapasztaljátok. Szeretem a rímeket, de ennyi. Olyannyira távol áll tőlem ez a tudomány, hogy talán el is véreztem volna irodalomból, ha nem felelek költőink életrajzából, vagy ha nem lettek volna olyan jók, a beszámolóim kötelező olvasmányokból. Mely könyveket akkoriban még csak a szüleim olvastak; jómagam csupán egy részét láttam VHS-en!